egyházi javak elidegenítése:  az →egyházi javak tulajdonjogának átruházása. - Engedélyezése a hatályos egyhjogban. Amit a világi jog az adott ter-en a szerződésekkel kapcsolatban akár általánosságban, akár különösen elrendel, továbbá amit teljesítésükkel kapcsolatban előír, azt az Egyh. kormányzói hatalmának alárendelt dolgokban a kánoni jog alapján ugyanazokkal a hatásokkal meg kell tartani, hacsak nem ellenkeznek az isteni joggal v. a kánoni jog másként nem rendelkezik (1290.k.). - A jog szerint illetékes hatóság engedélye szükséges azoknak a javaknak érvényes elidegenítéséhez, amelyek törv. kijelölés alapján valamely hivatalos jogi személy állandó vagyonát képezik és értékük a jogban meghatározott összeget meghaladja (1291 k.). - Az érvényes elidegenítést engedélyező illetékes hatóság a mpp., aki intézkedéséhez kikéri az →egyházmegyei gazdasági tanács, az →egyházmegyei tanácsosok testülete és az érdekeltek hozzájárulását. A mpp-nek alá nem rendelt jogi személy esetében az illetékes hatóságot saját szabályzata határozza meg. - Az ~nek értékhatárai. Az elidegeníthető javak alsó és felső értékhatárát a ppi konf-k határozzák meg. A MKPK 1994: úgy rendelkezett, hogy "a hivatalos egyh. jogi személyek állandó vagyonához tartozó dolgok elidegenítéséhez az 1292.k. 1.§ szerinti hatóság engedélye szükséges, ha a dolog értéke 10.000 USD-nál nagyobb. Ha a dolog értéke meghaladja az 1 millió USD-t, a föntieken kívül még az Ap. Szentszék engedélye is szükséges." Ha azonban az elidegenítendő dolog értéke meghaladja a felső értékhatárt v. fogadalomból az egyh-nak ajándékozott, ill. művészi v. tört. értékekről van szó, az érvényes elidegenítéshez a Sztszék engedélye is szükséges. A felső értékhatárt a Ap. Sztszék utoljára 1978: közölte, értéke országonként különböző volt. A CIC 1983. az értékhatár meghúzását a ppi konf-ra bízza. Az alsó értékhatár pp-kari szintű meghatározása újdonság a törvkv-ben. Mo-on az ingatlanok elidegenítéséhez és az egyhm-nként különböző felső határ (pl. 1984: az esztergomi főegyhm-ben 15.000 Ft volt) fölötti kifizetésekhez eddig is az egyhm. hatóság engedélyére volt szükség (1292.k. 2.§). - Ha az elidegeníteni kívánt dolog fölosztható, az engedély iránti kérelemben meg kell jelölni annak már korábban elidegenített részeit, különben az engedély érvénytelen (3.§). - Az ~nek szereplői. Azok, akiknek a javak elidegenítésében tanáccsal v. beleegyezéssel részt kell venniük, csak akkor cselekedjenek, ha pontosan értesültek annak a jogi személynek gazd. helyzetéről, amelynek javait el akarják idegeníteni, és a már megtörtént elidegenítésekről (4.§). - Az ~nek megindoklása. Azoknak a javaknak az elidegenítéséhez, melyek értéke a megengedett határok között van, szükséges: 1. valamilyen megfelelő ok (pl. sürgős szükség, nyilvánvaló hasznosság, jámborság, karitatív cél v. más súlyos lpászt. indok); 2. szakértőktől kapott írásbeli értékbecslés a tárgyról. A törv-es hatóság által előírt egyéb óvintézkedéseket is meg kell tartani, nehogy az egyh-at károsodás érje (1293.k. 1.§). Általában semmit nem szabad az értékbecslésben megadott árnál olcsóbban elidegeníteni (1294.k. 1.§). Az elidegenítésből származó pénzt biztonságosan be kell fektetni az egyh. javára, v. ésszerűen föl kell használni (2.§). Az elidegenítéssel kapcsolatos szabályokat (1291-94.k.), melyekhez a jogi személyek szabályzatát is hozzá kell igazítani, minden olyan egyéb ügyletben is meg kell tartani, melyek következtében a jogi személy vagyonjogi helyzete romolhat. E romlás beállhat javak bérbeadásával, →jelzáloggal való megterhelésével, s ált. adósság vállalásával, pl. →hitel fölvételével (1295 k.). - Ha egyh. javakat a kellő kánoni formaságok nélkül elidegenítettek, de az elidegenítés a világi jog szerint érvényes, az illetékes hatóságnak kell az összes körülmények érett megfontolása után eldöntenie, hogy indít-e pert az egyh. jogai érvényesítésére; per esetén személyi v. dologi keresettel éljenek-e; ki indítsa a pert ki ellen (1296.k.). - A ppi konf-ra tartozik, hogy a helyi körülmények figyelembevételével szabályokat állapítson meg az egyházi javak bérbeadásáról, különösen az illetékes egyh. hatóságtól beszerzendő engedélyről (1297.k.). A MKPK 1994: elrendelte, hogy a bérbeadásról "mindig írott szerződést kell kötni. Az ordinárius engedélye szükséges, ha a szóban forgó dolog a mpp. fennhatósága alá tartozó egyh. jogi személyek tulajdonában v. használatában vannak. Egyéb egyh. jogi személyek ingatlanainak bérbeadásához annak az egyh. hatóságnak engedélyét kell kikérni, mely alá az illető jogi személyek tartoznak. A szerződéskötéskor gondosan követni kell a hatályos áll. jogszabályokat." - Hacsak a dolog nem jelentéktelen, az egyh. tulajdont nem szabad illetékes hatóságtól külön írásbeli engedélye nélkül saját vagyonkezelőjének v. a vagyonkezelő negyedfokú és annál közelebbi rokonának v. sógorának eladni v. bérbeadni. (1298 k.) -

Ha az ~ jogtalan. Aki az előírt engedély nélkül hivatalos egyh. jogi személyek tulajdonában levő (1257.k. 1.§), azaz egyh. javakat elidegenít, →büntetendő cselekményt követ el (1377.k.). A szükséges engedélyekről a CIC ált. elveket rögzít (638.k., 1291-92.k.; vö. 634.k. 1.§, 1254-55.k., 1298.k.). Az ált. szabályok keretei között még a részleges jog is tartalmaz erről külön előírásokat (vö. 1292.k. 1.§). - Az ~re az 1377.k. kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel. A kellő engedély nélküli elidegenítés bizonyos esetekben (vö. 1291.k., 638.k. 3.§) nem csupán büntetendő, hanem egyhjogilag érvénytelen is. Ez olyan országokban, ahol a világi jogrend az egyh. jogalanyok által kötött szerződések érvényességi követelményei tekintetében az illető egyh-ak saját belső szabályaira utal, az ilyen elidegenítések civiljogi érvénytelenségét is eredményezi. Mikor azonban az engedély nem az érvényességhez szükséges, v. az elidegenítés egyhjogi érvénytelensége (az 1290.k. megtartása ellenére) a világi jogrendben nem jár ugyanilyen következménnyel, a büntető szankcióra az egyh. súlyos károsodásának elkerülése végett komoly szükség van. - 1016 k. az esztergomi zsin.: "Aki gőgös kevélységében fennhéjázva Isten házát semmibe veszi és az Istennek szentelt és Isten tiszteletére a király oltalma alá helyezett javakat becstelenül illeti, vagy azokból elvenni merészkedik, akárki legyen az, mint Isten házának megtámadóját és rontóját közösítsék ki. 1. Mert illik, hogy a király haragját érezze az, aki az ő jóakaratát megveti és rendelését áthágja. 2. Parancsolja meg a király az ő birodalma alatt lévő embereknek, hogy ami adományt (az egyháznak) engedett, azt bántatlanul hagyják. Ne hallgasson olyan meggondolatlan bizonygatásokra, hogy nem kell egyházi vagyon, azaz hogy az urak Urának nem kell jószágot adni. Tehát legyen az a király oltalma alatt és viseljen rá gondot mint a saját örökségére, sőt még jobban, mert amennyivel nagyobb Isten az embernél, annyival előbbre valók Isten dolgai a halandók javainál. 3. Ezért csalódik mindaz, aki inkább a saját, mint az Úr dolgaival dicsekszik, melyeknek Istentől rendelt őre és oltalmazója, s azokat nemcsak megtartani, hanem gyarapítani is köteles; s inkább illik azokat óvnia és gyarapítania, mint a sajátjait. 4. Ha tehát valaki esztelenül kísértené a királyt, hogy jó szándékától elfordítsa, s az ilyennek elméjét megcsendesíteni semmiképpen sem lehet, még ha egy ideig való szolgálatban szükséges tag is volna, a király vágja le és vesse el magától (vö. Mt 18,8)." - 1104: Kálmán kir. I. törvénykönyve: Úgy tetszett a kir-nak és az egész zsin-nak, hogy minden birtokadomány, amit Szt István kir. monostoroknak v. tp-oknak rendelt, sértetlenül megmaradjon.  E.P.

CIC 1983:1290-1298. (Erdő Péter kommentárjával) - Erdő 1991:520. - KSZ 1994:14, 15.